…sajnos nem lekváros volt. Mint ahogy a humorom sincs a toppon, de ez van, valahogy túlteszem magam rajta. Szóval, elakadtam, de hol is?!
A negyedik napot sikerült még teljesíteni, pénteken viszont őrültek háza és agybaj jeligére reggel irdatlan rohanásban voltam, ráadásul az este is eleve úgy volt tervezve, hogy munka után egyből megyek tovább, Rambót pedig apukám sétáltatja majd meg. Szóval a kontrollfüzet kiesett, szombaton pedig elmaradt a reggeli, a mosogatóval és az ágyazással pedig abszolút nem foglalkoztam – bár mivel mindkét este a kanapén aludtam, és reggel elpakoltam a takarót, így tulajdonképpen tekinthetjük úgy, hogy beágyaztam… Most, hogy leírom, ez tulajdonképpen nem is tragikus, hiszen éppen csak két dologgal vagyok adós, ráadásul saját magam felé, úgyhogy ezennel elnéző leszek magammal szemben. 🙂
Úgyhogy, íme a menetrend:
1. Most, miközben ezt írom, ki is jelölöm a kontrollfüzetet, és bepótolom az elmaradást.
2. A kimaradt napok tiszteletére nem 2, hanem legalább 5 percen át fogok rendet rakni ezen az asztalon, ahol a gép van (meglehetősen tragikusan néz ki, a szoba összképén bármilyen kicsi javulás klasszisokat dob majd)
2. este kikészítek magamnak göncöket holnapra.
Reggeli kiegészítés: Az asztal előtte-utána képe, 5 perc pakolás után. Az első este készült, a másik reggel, de az 5 percnyi pakoláson kívül ennyi a különbség. 🙂
cheernextdoor 