Nos, a hétfő vészesen közeledik, úgyhogy itt az ideje, hogy egy kicsit lélekben is rákészüljek a dologra – mármint, egy kicsit jobban, mint eddig.
Amibe belevágok, az a Via féle FlyLady program. Első körben az első 14 napot próbálom meg elképzelni, aztán ha majd úgy látszik, hogy nem esek ki a felénél, akkor kicsit előreszaladva a zónázást is levezetem majd magamnak ugyanígy. Remélem, így lesz.
Tehát, az első 14 nap programja hivatalosan:
A listát Via blogjáról másoltam ki, a linkek az ő eredeti írásaira mutatnak
Hát, ez egy szép történet lesz, és rögtön az első napnál el is térek majd a tervtől. Nálam ugyanis az a helyzet, hogy a mosogatóra általában rá sem látni a mellette lévő pulton tornyozódó cuccoktól. Ez vagy mosatlan edény, vagy az épp megvett, de még nem elpakolt cuccok gyűjteménye, nagyjából lényegtelen, ami fontos, az az, hogy ez a rész képes a rendetlenség látszatát kelteni, szóval én azt a célt tűzöm ki, hogy innen tényleg elpakoljak naponta, egy rendezett kis pultfelületet hagyva magam után.
- 2. nap – Öltözz fel & szedd rendbe magad! [megnézem]
A hétköznapokra nem fecsérelnék szót – általában megtörténik. 🙂 Hétvégéken is, amióta van a kutyó, mert a napindító séta alapelem, ergo amiatt szintén mindig magamra rántok valamit, még egyszer sem sikerült totális kómában pizsiben levinnem pisilni. 🙂 Szerintem ez rendben lesz, de azért lehet még fejleszteni. Ettől függetlenül az is lehet, hogy itt például csalok majd egy napot és rögtön ugrom a következőre.
Ez már necces, minden reggel eljátszom a gondolattal, de általában elhúzok, “jojazugy” felkiáltással… Ettől még nem tartozik a teljesíthetetlenek közé, rendben leszek vele.
Na ez az második nagyobb kihívás. Általánosságban ami a probléma: ha valamit elkezdek, akkor az elég nehezen hagyom abba. Ennek a feladatnak pedig épp az lenne a lényege, hogy egy bizonyos ideIG csináljak valamit akkor is, ha nem érek a végére – az adott idő leteltével abba kéne hagyni a pakolást. Háááát, itt komoly kétségeim vannak, hogy mennyire leszek erre képes, de majd elválik.
Szerintem ez menni fog. 😀
És ismét egy nehezebb ügy… Sok dolog akadályoz a reggelizésben, ezek közül a legfontosabb, hogy nem annyira van étvágyam korán reggel. Kilenc körül már tudnék enni, de addigra a mókuskerékben vagyok, szóval a reggelit nagyon régóta hanyagolom a fenti kifogásokkal, de voltak kivételek mostanában… És arra jöttem rá, hogy a francokat nem tudok enni, nagyon is tudok, csak a megfelelő cuccokat. Egy kis müzli tejjel azért lecsúszik, és ha lenne időm a konyhában szöszmötölni, akkor akár rántottát is tudnék enni reggelente. Vagyis, erre igazából az időt kell megteremtenem (a legnehezebb ügy), és akkor akár egy egészen komoly angol reggelit is be tudok tolni.
Voltak ezzel kísérleteim, és rendre belefutottam abba, hogy az előző este kipakolt cuccokhoz másnap reggel már valamiért nem fűlik a fogam, más lett a hangulatom. Ettől még hasznos és bevezetem, reggel ugyanannyi energia lesz ezentúl is az újratervezés, mint eddig a nulláról való…
A határidőnaplómat elég régóta lelkiismeretesen vezetem, de van a falon is egy naptár, szerintem ez egy kevésbé necces dolog lesz, de néha pont ezekkel szoktam befürödni végül.
Az biztos, hogy eddig eljutottam a legutóbbi FlyLady kísérletemmel is. Ez valamiért nem jött be akkor, eléggé megakasztott, valamiért nagyon kiesett a reggeli rutinból az, hogy törölgessek a fürdőszobában. Próba szerencse!
Ez most is megy, szóval nem okozhat NAGY gondot.
- 11. nap – 15 perc lomtalanítás [megnézem]
A problémát már leírtam a 4. napnál. Ha elkezdem és belelendülök (15 perc alatt pedig nagyon bele lehet lendülni dolgokba), akkor nehezen állok le. Pláne ha azt látom, hogy csak még 3 perc, és teljesen tökéletes lenne az adott dolog. Kategória: majdmeglátjuk. 🙂
Good question. Általában kell. Ide jön egy teljesen más téma, de általában akkor “úszik” kevésbé a szennyesem, ha valamiért (nem eltervezetten, hanem így alakult módon) kb ugyanolyan színeket hordtam egész héten. Akkor simán bedobok egy adag feketét, vagy fehéret. A színeseknél kezdődik a gond, szeretem azokat is kb csoportosítani. Ettől persze nyilván eltekintek, ha már nincs egy színes cuccom sem, és nem akarok gyászhuszárnak / gyakorló menyasszonynak öltözni… 🙂
Az örök probléma, és az örök kihívás. Azt már korábban észrevettem, hogy ha reggel mozgok (futok, tornázok, bármi – kivéve a kutyasétáltatást, mert azzal nem működik), akkor napközben kevésbé vagyok rá hajlamos, hogy rám törjön a hullafáradtság. Úgyhogy ezt alkalmaznám nagyon is, de a reggeleim általában gyengék, délután pedig már nincs energiám napi szinten mozogni (és a telezsúfolt beosztásom miatt sokszor időm se). Úgyhogy marad a reggel. A reggelinél már szóba került, hogy nem annyira tűnt az én műfajomnak sokáig, de ez változott azért. Ami viszont nem változik, amióta az eszemet tudom: nem tudok korán kelni. Egyáltalán. Ha nagyon muszáj, persze összekaparom maga, de last minute felkelő, szundinyomkodó lusti vagyok. Erről ennyit. De a lényeg, hogy a mozgásra napi szinten csak reggel van esély…
- 14. nap – Időben menj aludni! [megnézem]
KIZÁRT. Ezt a bejegyzést sem véletlenül írom ilyenkor… Igen, hétköznapokon, amikor másnap kelni kell korán, akkor nem vagyok ébren majdnem négyig. De ahogy a korán kelés, úgy a korán fekvés sem megy. Idegen tőlem a műfaj. Olyan munkahelyet viszont még nem nagyon találtam, ahol elég 11-re bejárni… Szóval, ezt általában úgy oldom meg, hogy hétköznapokon keveset alszom, és hétvégén meg sokat, de nem annyira, mint szeretnék. Mindig kijelentem, hogy délig fel sem kelek majd, de általában ez nem működik. Nyolc körül felébredek magamtól. Maximum kilencig vagyok képes a vergődésre, akkor legkésőbb hétvégén is felkelek.
Az első két hétben tehát van semmiségből, és komoly kihívásból is bőven. Kérem a szurkolást. 😀
cheernextdoor 