FlyLady – mínusz sokadik nap, rákészülés

Nos… Aki volt már nálam, az pontosan tudja, hogy mennyire rumlis tud lenni a lakás, de az ellenkezőjére is volt már példa – akkor órákat küzdöttem azért az állapotért, amit aztán többen meg is dícsértek.

Arra gondoltam (nem először), hogy nekiugrom a Via (Urban-Eve) féle FlyLady programnak, hátha akár azt követve, akár az alapján egy saját életemre szabott rendszert kialakítva sikerül elérni azt a szintet, amikor nem kell – “jesszushogynézkialakás!!!” jeligére – őrült kapkodásba fogni, ha valamelyik ismerősöm hirtelen errefelé veszi az irányt.

Alapvetően a jövő hétfőre gondoltam, mert ne halogassunk, de közben szembesültem vele (ez persze nem igaz, pontosan tudom, hiszen itt lebeg a szemem előtt nap mint nap), hogy a május a munkahelyemen is egy elég húzós időszak lesz, ami akár júniusra is átnyúlhat. Adott tehát a kérdés, hogy kezdjem-e el, és ezzel egy újabb terhet rakjak magamra, vagy inkább várjak, amíg kicsit nyugodtabban tudok foglalkozni a lakással, és minden egyébbel is.

Hajlok a halasztásra, ugyanakkor tudom, hogy az csak egyvalamit eredményezne: egész nyáron át tartó “majdholnap” és “majdjövőhéten” címszóval történő további halogatást. Szóval… Ezt hiszem, ideje elkezdeni. 🙂

A felvezetés: csináltam néhány képet a lakásról, csak magamnak, hogy lássam, milyen állapotban van, illetve azért is, hogy majd visszanézzem, ha már sikerült ezt rendbeszedni, és jót nevessek azon, hogy mekkora kupit sikerült magam körül fenntartanom sokáig. Sajnos a telefonom kamerája nem túl jó, napsütés meg éppen kevés van, azóta pedig egy adag ruhát összehajtogattam, így növelve a rend érzetét csökkentve minimálisan a kupit…

Este kicsit bővebben is kifejtem majd, hogy mik a félelmeim a programmal kapcsolatban, és miért érzem azt, hogy egy arany középút lesz a megoldás hosszútávon.

Start!

Íme egy kicsit bővebb kifejtése annak, hogy minek is indítom el ezt az egészet.

Az első és legfontosabb talán az, hogy erősen grafomán vagyok, muszáj írnom valamit, ami nem a kötelezők közé tartozik.

A második, amint oldalt is szerepel, hogy az elmúlt időszakban azt vettem észre, hogy a “nyilvánosság” nagyon erős motiváció – ami nyilván nem újdonság, de mostanában számos tapasztalat mutatja a fontosságát. És hát van is rengeteg dolog, ami miatt szükséges az extra “behatás”, hogy mást ne mondjak, a szakdolgozatom… De van még elég sok olyan téma, amiben hasznos motiváció lesz, ha a világ elé tárom, hogy épp hogy haladok (vagy állok) vele.

Szóval, szépen, lassan indulunk, kapaszkodni nem kell, majd alakul ez is, mint annyi minden más.